Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy manapság nagyon sok olyan hölggyel találkozhatunk, akinek többé-kevésbé maszkulin a kisugárzása. Másrészt viszont fontos leszögezni, hogy a legtöbb nő nem azért válik „túl erőssé”, mert élvezi – sőt, ennek általában pont az ellenkezője az igaz. A nők sokszor a bennük lévő sérülések miatt válnak túl férfiassá. Pedig a lelkük mélyen valójában sokszor ők is inkább arra vágynak, hogy egy erős(ebb) férfi mellett biztonságban érezhessék magukat. 

 

A maszkulin hölgyek párkapcsolataiban nagyon gyakran látom azt a dinamikát, hogy a nők rengeteg energiát áldoznak a problémák megoldására – még abban az esetben is, ha történetesen nem is a saját feladataikról van szó, hanem a párjukéiról.

 

A maszkulin nőkben általában hatalmas az arra vonatkozó vágy, hogy megmutathassák, hogy érnek legalább annyit, mint a mellettük lévő férfi. És a legtöbben bizony ennek hatására egyre több és több feladatot vesznek át a partnerüktől annak érdekében, hogy bebizonyítsák, hogy ők is képesek megcsinálni azt, amit a férfi.  

 

És hogy mi ennek a következménye? Az, hogy ha a partner nem lép le amiatt, mert a nő folyamatosan növekvő „nyomulása” miatt szükségtelennek érzi magát, akkor általában egyre jobban visszavonul a feladatok elvégzésétől, és hagyja, hogy a nő intézkedjen. (Mivel a férfiak amúgy sem szeretnek a nőkkel versenyezni.) Ezt a hölgy egy darabig élvezi, de aztán bizonyos idő után elkezd egyre jobban megrogyni a sokasodó terhek alatt.

 

És van még egy nagy probléma: a nő nagyon fájlalja, hogy nem kap elég elismerést a férfitól a kemény munkájáért cserébe. Ennek pedig sokszor az a következménye, hogy a nő elkezd még jobban hajtani a dicséretért és még több feladatot csinál meg. A férfi pedig a nagy hajtás láttán egyre inkább visszahúzódik és egyre szükségtelenebbnek érzi magát. A nő meg egyre többet bosszankodik amiatt, hogy minek állt össze egy ilyen pipogya alakkal, és titokban arról álmodozik, hogy bárcsak inkább egy erősebb és kompetensebb férfi lenne mellette. Ebből pedig aztán újabb konfliktusok keletkeznek…

 

Persze jól tudom, hogy a nőket elsősorban a saját sérüléseik és az irányukba támasztott társadalmi elvárások „motiválják” arra, hogy férfiasan viselkedjenek és hogy egyre több feladatot vegyenek a nyakukba.

 

Tény, hogy nehéz megállni, hogy egy hölgy ne csússzon bele a „túl erős nő” szerepébe, és hogy ne vegye magára a férfi feladatait is, de érdemes nagyon-nagyon odafigyelni erre, mert általában nem vezet semmi jóra, ha a nők túl maszkulinná válnak a kapcsolaton belül. A hozzám forduló nők történetének láttán azt mondhatom, hogy sok esetben szakítás (vagy boldogtalanság) a vége annak, ha a nemek nem találják meg a férfi-női egyensúlyt a kapcsolaton belül. 🙁

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök