Azt hiszem, nincs olyan ember a Földön, akit még soha nem utasítottak vissza. Biztosan Te is jól tudod, hogy milyen szörnyű ez az érzés… úgyhogy ennek apropóján ebben a cikkben arról szeretnék írni, hogy hogyan tudod könnyebben túlélni, ha valaki nemet mondott rád.
Nekem az ilyen helyzetekben az szokott segíteni, ha úgy fogom fel a dolgot, hogy nem személyesen ENGEM tagadtak meg, hanem csupán egy „szerepemet” utasították vissza.
Ha mondjuk – tegyük fel – egy férfi azt mondja, hogy partnerként nem akar tőlem semmit, akkor próbálom magam minél hamarabb kihúzni a „biztos túl ilyen-olyan-amolyan vagyok és azért nem kellek neki” lelki érvényből.
Egyszerűen igyekszek arra gondolni, hogy engem „csupán” mint partner utasított vissza, és a válasza NEM azt jelenti, hogy a személyemet teljes egészében elfogadhatatlannak gondolja.
Nem tart rossz embernek, nem gyűlöl, csak egyszerűen partneri szerepben nem tart rám igényt. Még az is lehet, hogy barátnak vagy havernak simán elfogadna, mert ezzel a szereppel nem lenne semmilyen problémája…sőt. (De persze ez nem azt jelenti, hogy a barátja leszek, mert ez nekem nyilván nem érné meg ebben a helyzetben.)
A kulcs számomra az, hogy nem veszem személy szerint magamra, amit mondott. Tudom, hogy lehet, hogy amúgy nem is rólam szól az egész…
Persze nem állítom, hogy sokkal könnyebb lenne elfogadni az elutasítást arra gondolva, hogy „csupán” egy szerepedet utasították vissza, nem pedig az egész lényedet.
De arra szerintem arra tökéletes ez a filozófia, hogy könnyebben megőrizd a méltóságodat egy visszautasítás után is!
Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök