„Szólj már”

szolj-mar


Megfigyeléseim szerint még mindig sok olyan hölgy van, aki egyáltalán nem jelzi a párjának, ha valamilyen problémája támad a kapcsolatukkal. Az a durva, hogy sok nőben még akkor sem merül fel a gondokról való beszélés lehetősége, ha a párjuk nagy valószínűséggel figyelembe venné a kéréseiket. De mi áll ennek a dolognak a hátterében..? 

 

A válasz megtalálásához egy kicsit vissza kell utaznunk az időben. Szerencsére napjainkban már szabadon hallathatják a hangjukat a nők, de mint tudjuk, nem volt ez mindig így. A régebbi korokban sok helyen bizony hallgass volt az asszony neve. Így nagyon sok nő azt tanulta meg, hogy nem beszélhet szabadon a vágyairól, és ha el szeretne érni valamit a partnerénél, akkor bizony furfangos eszközökhöz kell folyamodnia.

 

Egy kicsit ezt látom azokon a hölgyeken is, akik egyáltalán nem beszélnek arról, ha valamilyen gondjuk támad a partnerükkel. Sokan csak „célozgatni próbálnak” vagy „időnként a testbeszédükkel utalnak” arra, hogy valami nincsen rendben. Ezzel viszont az a probléma, hogy a férfiak nagyon sok esetben nem értik ezt a fajta kommunikációt. Nekik inkább arra lenne szükségük, hogy a nők kedvesen, de KONKRÉTAN mondják meg nekik, hogy mit szeretnének, ne pedig csak célozgassanak és utalgassanak rá. 🙂

 

Van olyan hölgy is, aki azért hallgatja el a problémáit, mert úgy véli, hogy az a „normális”, amit ő akar, és mivel ez a „normális”, ezért a férfinak alapból tudnia kellene, hogy így kellene viselkednie. Nos, erre viszont sajnos nem érdemes alapozni, mert mindenki szerint más a „normális”… Tudom, hogy ez furcsa, de bizony hatalmas különbségek lehetnek aközött, hogy kinek mi az „alapvető”.

 

Nem tudom nem megemlíteni azokat a nőket sem, akik úgy vélik, hogy a partnerüknek automatikusan tudniuk kellene, hogy nekik mire van szükségük. Ezek a hölgyek sokszor azon a sértett állásponton vannak, hogy „ha kérni kell valamit, akkor már inkább nem is kell…”. Pedig ez egy gyermeki hozzáállás. Felnőttként már sajnos nem várhatjuk el a körülöttünk lévő emberektől, hogy automatikusan tudják, hogy nekünk mire van szükségünk a boldogsághoz. 🙁

 

De száz szónak is egy a vége: ennek a cikknek az lett volna a célja, hogy arra ösztönözze a nőket, hogy kedvesen, de egyértelműen mondják el a férfiaknak, hogy mit szeretnének. 🙂 Mert a hallgatás, a célozgatás, a megsértődés és a passzív-agresszív viselkedés általában nem visz egyről a kettőre. Persze tudom, hogy félelmetes kimondani azt, amit szeretnénk, hiszen mindig ott rejtőzik benne a visszautasítás kockázata. De nem érdemes hallgatni, mert sokszor kudarcba fulladnak azok a kapcsolatok, amelyekben az egyik fél igényei nincsenek kielégítve…

 

 

Tombor_Zsófia_166_190

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök