Nagy az esélye annak, hogy olyan párt választunk magunknak, akivel igen különbözőek vagyunk. Mit érdemes szem előtt tartanunk ebben a helyzetben, ha szeretnénk a partnerünkkel minél tovább együttmaradni? 

 

Nem egyszerű a helyzetünk, ha a partnerünk sok tekintetben más, mint mi. Ha ilyen párt választunk, akkor fel kell készülnünk arra, hogy valószínűleg sokkal több konfliktusunk lesz, mint az egymáshoz hasonló embereknek.

 

Viszont kapunk a sorstól egy nagy ajándékot is a különbözőségünknek köszönhetően, ugyanis rengeteget fejlődhetünk egy olyan partner mellett, aki nagyon más, mint mi. (De persze ez csak arra az esetre érvényes, amikor készek vagyunk arra, hogy elmerüljünk a partnerünk világában.)

 

Sokkal kisebb annak az esélye, hogy unatkozni fogunk, hiszen folyamatosan új ingerek érnek minket a párunknak köszönhetően. 🙂 Merőben más nézőpontokkal találkozhatunk, és egy teljesen új szemszögből ismerhetjük meg a világot.

 

Meg kell tanulnunk tiszteletben tartani a másik véleményét és el kell fogadnunk, hogy az ő vélekedése ugyanolyan helyes, mint a miénk. Tisztában kell lennünk vele, hogy a világon minden szubjektív. És azt a leckét is el kell sajátítanunk, hogy a másik még nem „hülye” attól, hogy nem úgy gondolkodik, ahogy mi. Sőt, rá kell jönnünk arra, hogy nagyon változó, hogy kinél mi számít „normálisnak”.

 

Nagy annak a valószínűsége, hogy olyan emberbe szeretünk bele, aki bizonyos szempontból a szöges ellentétünk, hiszen a gyerekkorunk során a gondozóink egyes tulajdonságainkat „kinevelték” belőlünk.

 

Ha például a mi családunkban az volt a szabály, hogy csak halkan szabad játszani, akkor elképzelhető, hogy ennek következtében mi csendessé váltunk. (Jobban mondva elnyomtuk a személyiségünknek azt a részét, amelyik imád hangoskodni.)

 

Viszont meglehet, hogy ennek következtében nagyon vonzódni fogunk azokhoz emberekhez, akik szeretik hangosan élni az életüket. Amikor beléjük szeretünk, akkor egyben „szerelmesek leszünk” abba a hangoskodó személyiségrészbe is, amelyik a neveltetésünk miatt már csak rejtve él bennünk.

 

De érdemes elővigyázatosnak lennünk, mert előbb-utóbb az fog minket a legjobban taszítani a partnerünkben, ami korábban a legjobban tetszett benne.

 

Miért? Azért, mert előjön bennünk a neveltetés hatása. Mivel a hangosságot a gondozóink elfogadhatatlannak bélyegezték, ezért a gyerekkorunkban egy idő után mi is „átvettük” a véleményüket és „kiirtottuk” magunkból a harsányságot.

 

Sajnos nagy annak a valószínűsége , hogy a partnerünk hangosságával is megpróbáljuk majd ugyanazt tenni, mint amit régebben a sajátunkkal tettünk… vagyis elítéljük, leszóljuk és kifogásoljuk. A legszívesebben „kivonnánk” a párunkből ezt a tulajdonságot. (Az meg már más kérdés, hogy a szemünkben ő ennek következtében sokat veszítene a vonzerejéből.)

 

Ehelyett inkább meg kell próbálnunk minél tudatosabbnak lenni és szépen lassan nekünk is vissza kell találnunk a saját, megtagadott harsányságunkhoz… Ha mi is merünk újra hangosan élni, akkor már sokkal kevésbé fog minket idegesíteni a partnerünk harsánysága. (Ugyanis ezt mostmár nem csak ő képes megengedni magának, hanem mi is!)

 

Ez tehát a párkapcsolati különbözőség legnagyobb ajándéka… ha okosak vagyunk, akkor képesek leszünk a segítségével sokkal tisztelettudóbb, bölcsebb, sokszínűbb és teljesebb személyiséggé válni…

 

Úgyhogy ennek köszönhetően szerintem érdemes vállalni egy olyan párkapcsolat nehézségeit, ahol a felek különbözőek, de ennek ellenére szeretik egymást! 🙂

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök