Ha egy nő (vagy közvetetten egy férfi) az abortusz mellett dönt, akkor ezzel valójában mélyebb szinten a partnerérét is elutasítja, hiszen nem akarja, hogy a tőle származó gyermek megszülessen. –> 

 

Sajnos az a tapasztalat, hogy a párok egy része szakít az abortusz után, mert a kapcsolatuk egyszerűen nem bírja el a rá nehezedő terhet.

 

Nagyon nehéz megbirkózni a bűntudattal, amit a magzatelhajtás okoz. Van, aki ettől vezérelve egyre önsorsrontóbban éli az életét és elszabotálja a párkapcsolatát.

 

Nem ritka az sem, hogy valaki depressziós, dühös vagy kétségbeesett lesz a műtét után. Ezekkel az érzésekkel szintén nehéz megbirkózni egyénileg és a kapcsolaton belül is.

 

A hibáztatás is felmerülhet akkor, ha csak a felek nézetei nem egyeztek meg teljesen az abortusz szükségességét illetően. Megeshet, hogy az egyik partner gyengének és felelőtlennek tartja a másikat amiatt, hogy nem akarta vállalni egy gyermek felnevelését.

 

Nőknél megjelenhet a magára hagyottság élménye. A férfiak pedig inkább attól szenvednek, hogy elvesztették a kontrollt, mert bizonyos szinten túl nem volt ráhatásuk a párjuk végső döntéshozatalára.

 

A nemi élet is csorbát szenvedhet, mert előfordulhat, hogy a pár már nem olyan szívesen bújik ágyba egymással a következményektől tartva. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a baba védekezés mellett „csúszott be”.

 

Lehet, hogy a későbbiekben gondok lesznek a gyermekvállalással is. Lélekben sokszor nehéz rászánnia magát erre annak a nőnek vagy férfinak, aki korábban már elutasított egy magzatot az abortusz révén. (De persze ez nem lehetetlen!)

 

Akit jobban érdekel a téma, az olvasson utána a poszt-abortusz szindrómának is.

 

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

 

 

A képek forrása a pixabay.com weboldal.