Nem mindegy, hogy kivel szánjuk rá magunkat a gyerekvállalásra, hiszen egy életen át elkísér bennünket a döntésünk következménye. 

 

Olyan embert érdemes választanunk, akit nemcsakhogy szeretünk, de a külső és a belső tulajdonságait, illetve a képességeit is szívesen látnánk viszont az utódunkban.  

 

Van is egy olyan mondás, amely szerint „akkor vállalj valakivel gyereket, ha nem utálnád, ha csemete pontosan ugyanolyan lenne, mint Ő.”

 

A gyerek bizony kimondatlanul is érzi, ha az a kívánságunk, hogy „csak olyan ne legyen, mint az apja” vagy hogy „nehogy az anyjára üssön.”

 

Ilyenkor gyakran szolidaritásból (tudattalanul!) még inkább olyanná válik, mint amilyen a szidott szülőtárs.

 

Nem lehet sehogy sem elérni, hogy a gyerek csak az apjára vagy az anyjára hasonlítson… hiszen fele-fele részből belőlük származik, és igen rossz hatással van rá, ha az egyik szülő ki akarja belőle nevelni a neki nem tetsző, másik szülőtől kapott tulajdonságokat.

 

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

 

 

A képek forrása a pixabay.com oldal.