Sokszor takarózunk azzal a kifogással, hogy azért maradunk benne egy boldogtalan párkapcsolatban, mert a rengeteg probléma ellenére szeretjük a másikat…
Én persze nem vitatom, hogy a szerelem nagy motivációt jelent és hogy a segítségével tényleg sokféle gondot lehet elviselhetővé tenni.
Viszont van egy olyan határ, amin felül szerintem már nem szabad a szerelmet választanunk még akkor sem, ha nagyon odáig vagyunk a másikért…
Például tegyük fel, hogy a párunk rendszeresen megcsal minket, amivel hatalmas fájdalmat okoz nekünk. Igen, lehet, hogy ennek ellenére nagyon szeretjük őt, de be kell látnunk azt is, hogy van egy olyan határ, amin felül már az önbecsülésünket kell választanunk a kapcsolat helyett, ha nem akarjuk teljesen tönkretenni magunkat a „de én akkor is szeretem őt, ha…” mondat oltárán.
Persze nagyon nem könnyű nemet mondanunk egy számunkra sokat jelentő kapcsolatra, de tudnunk kell önmagunkat választani egy minket boldogtalanná tevő szerelem helyett!
