Sajnos mivel rengeteg hölgy apa nélküli családban nőtt fel, ezért az a tendencia figyelhető meg, hogy egyre többen a párjuktól akarják megszerezni azokat a dolgokat, amiket a gyerekkorukban nem kaptak meg az édesapjuktól. (Persze ez a dolog sok esetben nem tudatosan történik…)  

Például az egyik ismerősöm a saját ruháit rendszeresen a párjával veteti meg, nemrég pedig be is iskoláztatta magát a férfi segítségével. Egy volt kolléganőm teljesen magától értetődő dolognak tartja, hogy a mostani partnere minden téren gondoskodik (a hölgy) előző kapcsolatából született gyerekéről. Az is előfordult már, hogy az ismerősi körömből valaki új autót szeretett volna vásároltatni magának a partnerével, és egyáltalán nem értette, hogy ő miért nem akarta teljesíteni a kívánságát – hiszen a nő szerint járt volna neki ez a fajta gondoskodás.

 

Félreértés ne essék, itt most nem a férfiakat tudatosan lehúzni akaró, aranyásó hölgyekről beszélek, hanem inkább olyanokról, akik lélekben kislányok maradtak, és most nem értik, hogy miért nem kaphatják meg a férfiaktól azokat a dolgokat, amikre olyan nagy szükségük volna. Hiszen ők csak szeretnék betölteni a gyerekkoruk óta bennük lévő űrt… Talán mondanom sem kell, hogy mind a három, fentebb említett hölgy olyan családból származik, ahol valamilyen ok folytán sajnos nem volt jelen az édesapa. És teljesen érthető, hogy ez súlyos hiányokat szült a nőkben…

 

Viszont szerintem kétségbeejtő, hogy ezek a hölgyek egyáltalán nincsenek a tudatában annak, hogy a férfiakon olyan dolgokat követelnek, amiket nekik nem feladatuk megadni egy egyenlőségen alapuló viszonyban. Ha pedig az urak nemet mondanak az apa-kislány felállásra a párkapcsolatban, akkor annak általában nagy sértődés, veszekedés és értetlenkedés a vége.

 

Pedig sajnos a partner nem helyettesítheti az édesapát és nem töltheti be azt az érzelmi (és anyagi) űrt, amit a szülő hiánya hagyott maga után. 🙁 Ezt a pirulát persze nagyon keserű lenyelni, de mégis szükség van rá annak az érdekében, hogy a felnőttkori párkapcsolat ne essen szét a súlyos egyensúlytalanságok és az irreális elvárások miatt… 🙁

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök