Biztosan Neked is volt már olyan időszak az életedben, amikor „minden összejött”, és a legszívesebben napról napra csak panaszkodtál volna a párodnak arról, hogy milyen rossz dolgok történtek Veled. És ez a vágy persze teljesen érthető ebben a helyzetben. Viszont ennek kapcsán van egy olyan dolog, amire jobb, ha odafigyelsz, ha éppen egy nehéz időszakon mész keresztül.
Sok párkapcsolat végződik azzal, hogy az egyik fél azért szakít a másikkal, mert már nem szerelmes belé. ☹ Persze emögött az absztraktnak tűnő probléma mögött változatos okok húzódhatnak meg, de van egy tényező, ami közös az összes ilyen szakításban.
A tapasztalataim szerint sokan azért vannak megsértődve a párjukra, mert ő nem adja meg nekik azt, amire valójában vágynak. A hiba a gépezetben pedig „csupán” az, hogy még soha az életben nem beszéltek arról a partnerüknek, hogy egyébként titokban mit is szeretnének… :O
Ha megkérdezzük egy nőtől, hogy vágyik-e arra, hogy az első helyen álljon az általa szeretett férfi életében, akkor valószínűleg azt fogja felelni, hogy igen – hiszen melyik nő ne szeretne ennyire fontos legyen annak, akit szeret..?
A címben szereplő kérdéssel úton-útfélen találkozhatunk különféle változatban. (Lásd: „Miért van annyi elköteleződésre képtelen férfi? Miért van olyan sok anyagilag lehúzós nő? Miért van tele a világ hazudozós férfiakkal? Miért van olyan rengeteg kapcsolatfüggő nő?”) És a sort még sokáig lehetne folytatni.
Biztosan történt már Veled olyan, hogy egy számodra kényes témáról beszélgettél valakivel, de a dolog nem végződött valami fényesen. Bár a másik fél jóindulatú volt, és próbált Neked segíteni, de valahogy mégis rossz szájízzel fejezted be a beszélgetést, és nem azt a reakciót kaptad, mint amire számítottál. Sőt, igazából már nem is tudtad folytatni a mondandódat…
Általában nem szokott jó vége lenni annak, ha az egyik fél érezhetően jobban szereti a másikat – még akkor sem, ha amúgy mind a ketten szerelmesek egymásba, csak éppen nagyon eltérő hőfokon akarják megélni az érzelmeiket.
Előfordult már Veled olyan, hogy valakinek elbüszkélkedtél azzal, hogy milyen teljesítményt nyújtottál, de ő ahelyett, hogy ezt elismerte volna, inkább azonnal rákontrázott, hogy ez még semmi, hiszen ő (vagy az egyik ismerőse) még ennél is jobb eredményt ért el..?
Nagyon pusztító tud lenni, ha azt érzed, hogy senki sem akar Téged igazán és senkinek sincsen Rád szüksége. Pedig én biztos vagyok benne, hogy ez a gondolat nem igaz. És tudok is egy olyan (kissé meredek) hasonlatot, amivel bizonyíthatom az elméletemet… 🙂
