Van egy olyan jelenség, amelyet mostanában gyakran veszek észre a hölgyeken. Néha egy kicsit úgy tűnik, mintha sok nő egyfajta álomvilágba menekülne olyankor, amikor valamilyen kellemetlen igazsággal kellene szembesülnie a párkapcsolatában… 🙁

 

A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány példát erre a jelenségre…

 

„- Tudom, hogy a férjemnek már évek óta szeretője van, de valójában csak én számítok neki.”

„- A szerelmem imád, bár van, hogy több hétig nem keres, viszont olyan erős lelki kapcsolódás van köztünk, ami mindig átsegít minket ezeken a szüneteken.”

„- Igaz, hogy a volt férjem már évek óta mással van együtt és hogy soha nem válaszol az üzeneteimre, de érzem, hogy mi valójában összetartozunk.”

„- A kiszemeltem mondta már többször is, hogy nem akar velem járni, de a megérzéseim alapján tudom, hogy előbb vagy utóbb úgyis meggondolja magát.”

 

Érzed, hogy külső szempontból nézve mennyire szomorúan önámítónak tűnnek ezek a mondatok..? 🙁 Remélem, hogy igen.

 

Nos az a baj, hogy azok a hölgyek, akik a fentiekhez hasonló mondatokat ki szokták ejteni a szájukon, általában nincsenek tisztában azzal, hogy képtelenségeket beszélnek. 🙁 Bár szerintem mélyen legbelül érzik, hogy a helyzet valójában korántsem olyan ideális, mint amilyennek hiszik, de emiatt inkább egy álomvilágba menekülnek.

 

Pedig pont ezt nem szabadna tenni, mert így sokkal kevesebb esély van arra, hogy rendbe jönnek a dolgok. Hiszen amíg valaki nem ismeri el a probléma létezését, illetve nem vesz tudomást a gond súlyosságáról, addig a megoldás megtalálásának sincs túl nagy valószínűsége… 🙁

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök