Általában nem szokott jó vége lenni annak, ha az egyik fél érezhetően jobban szereti a másikat – még akkor sem, ha amúgy mind a ketten szerelmesek egymásba, csak éppen nagyon eltérő hőfokon akarják megélni az érzelmeiket. 

 

Én úgy veszem észre, hogy a jobban szerető fél egy idő után általában belekeseredik a helyzetbe, passzív-agresszív lesz a másik irányába, vagy pedig folyamatosan konfliktusokat generál a határok szélesítése érdekében.

 

A kevésbé (intenzíven) szerető fél se sokkal szerencsésebb, hiszen őt meg általában az frusztrálja, hogy a másik embernek semmi sem elég. Jó esetben próbál a szerelme kérésének megfelelni és több érzelmet adni Neki, de ettől meg egy idő után ő válik ingerültebbé, és emiatt inkább már el akar távolodni a párjától.

 

Ezek szerint tehát komoly problémákat okozhat, ha az egyik fél lényegesen jobban szereti a másikat, vagy ha az egyik ember sokkal intenzívebben szeretné megélni a kapcsolatot, mint a partnere.

 

Véleményem szerint bizonyos fokig mindenki tudja növelni vagy csökkenteni az igényeit, de ha nagy különbség tátong a két ember között, akkor az általában előbb-utóbb szakításhoz (vagy kapcsolati boldogtalansághoz) szokott vezetni. 🙁

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök