Articles

Megcsalás után érdemes második esélyt adni?

megcsalasA megcsalás mindenkinek mást jelent. Van, aki már egy mosolyt is árulásnak tart, míg egyeseket az sem zavar, ha a párjuk egy másik emberrel kerül szoros testi vagy lelki kapcsolatba. Neked hol húzódnak a határaid?

 

És mit tehetsz abban az esetben, ha megcsalás történt a párod részéről, de Te ennek ellenére mégsem szeretnél vele szakítani és ő is Téged, illetve a kapcsolatotokat választaná?

 

Nos, azt ajánlom, hogy semmiképpen se békülj ki vele „csak úgy” alanyi jogon. Néhány bűnbánó mondat vagy egy-két hosszabb, tisztázó beszélgetés még nagyon kevés lesz a második esély megadásához.

 

Ha a párod nem teszi jóvá az árulását, de Te ennek ellenére mégis visszafogadod, akkor ezzel tulajdonképpen azt tanulja meg, hogy következmények nélkül megcsalhat, mert Te úgyis megbocsátasz neki.

 

Azt tanácsolom, hogy támassz neki igazán magas követelményeket, ha újra szeretnéd Vele kezdeni. Nézd meg, hogy teljesíti-e ezeket a kívánságokat és hogy megüti-e azt a szintet, amit Te meghatároztál neki. Ha igen, akkor lassan el lehet kezdeni a kibékülést azoknak a problémáknak a megoldásával, amik miatt a megcsalás bekövetkezett.

 

Legyél „kegyetlen”! Lássa rajtad, hogy ha nem teszi jóvá maradéktalanul a tettét, akkor végleg repülni fog. És legyen Benned hatalmas méltóság és tartás, hogy igazán kivívhasd a tiszteletét.

 

Ha nem érsz neki annyit, hogy teljesen jóvátegye a tettét, akkor ne békülj ki vele a megcsalás után, különben azt a következtetést fogja levonni, hogy Veled bármit megtehet, mert az árulása és a nemtörődömsége ellenére is ragaszkodsz hozzá.

 

És akkor lehet, hogy a „mindent lehet”-filozófia alapján legközelebb már nem csak egy emberrel fog megcsalni…

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

 

 

A kép forrása itt van.

 

 

A megcsaláshoz vezető, apró lépések sorozata

megcsalas felrelepes elkerulese Félrelépés vagy megcsalás esetében sokan azzal mentegetik magukat, hogy “csak belesodródtak a szituációba”, hogy “hirtelen felindulásból történtek meg a dolgok” vagy hogy “nem gondolták komolyan, csak egyszerűen így alakult”.

Sajnos ez valahol a felelősség elhárításáról szól…mintha lett volna valami külső erő, ami így rendezte volna a dolgokat, nem pedig egy ember önálló választásain keresztül vezetett volna az út a félrelépésig.

A megcsaláshoz vezető ösvény általában mikrodöntések sorozatából áll.

A félrelépést elkövető fél azzal védekezhet, hogy kezdetben Ő csak viszonzott egy mosolyt. Csak flörtölt egy kicsit. Meg néha üzengetett a Messengeren. Aztán egyre intenzívebbé vált a kommunikáció. Elment egy-két randira, hiszen az még nem számít olyan nagy bűnnek. Ivott egy keveset, majd felment a másik lakására. Ott pedig magától értetődő módon megtörtént, ami megtörténhetett… olyan gyorsan és váratlanul, a pillanat hevében.

Pedig az az igazság, hogy valószínűleg már a kezdetektől fogva érezte, hogy rálépett a megcsaláshoz vezető útra, csak a felelősségét elhárítva mindig felmentette magát.

És mi a tanulság? A mai világban tényleg nem egyszerű megelőzni a félrelépést, hiszen nagyon erős lehet a kísértés. Ha valaki egyszer elindult az elcsábulás felé vezető lejtőn, akkor a idő múlásával egyre nehezebb lesz visszafordulnia.

De tudatosan meghozott döntésekkel lehetséges.

Tehát, a példában szereplő személynek már az elején úgy kellett volna határoznia, hogy nem viszonozza azt a kétértelmű mosolyt. Majd kitérhetett volna az egyre intenzívebbé váló flörtölgetés és az üzengetés elől. A randimeghívásra, illetve a bélyeggyűjtemény-nézegetésre is nyugodtan mondhatott volna nemet. És érdekes, még akár a világ legvonzóbb emberét is elutasíthatta volna, ha igazán úgy akarta volna…