A túlzott féltékenység néha egyáltalán nem azt jelenti, mint amit a látszat mutat. 

 

Az állandó, alaptalan féltékenykedés annak a jele is lehet, hogy valakinek tudattalanul az a célja, hogy megszabaduljon a partnerétől. Ezzel magyarázható, hogy gyakran irreális kifogásokat keres vele kapcsolatosan. 

 

A túlzott féltékenység valójában azt a célt szolgálhatja számára, hogy az összegyűjtött „bizonyítékokat” alapul véve megalapozottan hagyhassa ott vagy üldözhesse el a partnerét. Ezzel persze önmagát is mentesíti a kapcsolat kudarcának felelőssége alól, hiszen szerinte minden a másik hibája volt.

 

Bert Hellinger szerint az túlzott féltékenységben szenvedő személynek rá kell jönnie arra, hogy előbb-utóbb úgyis el fogja veszíteni a partnerét. Ez azt jelenti, hogy az idő valahol neki dolgozik, hiszen a tudattalan vágyának megfelelően előbb-utóbb vége lesz a párkapcsolatnak.

 

Sok szövetség amúgy is felbomlik egy idő után a szakítás miatt. De még akkor sem maradhatnak örökké együtt a felek, ha együtt öregszenek meg, hiszen az egyik fél halálával úgyis megszűnik majd a kapcsolatuk.

 

Ez azt jelenti, hogy nem kell folyamatosan „terhelő bizonyítékokat” gyűjtenie a féltékenykedőnek, mert a tudattalan célja bizonyos idő elteltével úgyis teljesülni fog. Ehelyett inkább egyfajta ajándéknak, nem pedig alanyi jogon járó járandóságnak kellene tekintenie az együtt töltött időt.

 

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök