Mindannyian tudjuk, hogy a távolság a szerelemben problémákat okozhat, hiszen nem könnyű együttélni a másik (szinte) folyamatos hiányával. Azonban a helyzet akkor sem feltétlenül rózsás, amikor a feleknek végre van esélyük találkozni…  

 

Távolság a szerelemben és a különböző nézőpontok

 

Bevezetésnek annyit mondanék el, hogy szerintem mindenkinek megvan a maga teljesen egyedi és 100 százalékig érvényes(!) világnézete. Ez azt jelenti, hogy a saját szempontjából mindenkinek igaza van még akkor is, ha mások egyáltalán nem értenek vele egyet. (Erről a témáról bővebben ebben a cikkben olvashatsz!)

 

Távolság a szerelemben – egy gyakori szituáció

 

Tételezzük fel, hogy a felek egy olyan távkapcsolatban élnek, ahol az egyik ember nem utazgat, hanem a közös lakhelyükön várja haza a párját, akinek valamilyen ok folytán rendszeresen el kell utaznia. (Például külföldi munkavállalás, üzleti út, kiküldetés stb. miatt.)

 

Mivel a távolság a szerelemben rengeteg gondot okoz, ezért nagy örömet jelent, ha távollévő fél végre haza tud jönni egy kicsit.

 

Távolság a szerelemben – a hazatérő fél nézőpontja

 

A hazajövő fél jó esetben sokat foglalkozik a kedvesével, ám vannak neki más kötelezettségei is. A hosszú távollét után természetesen fel szeretné keresni a rég nem látott családtagjait és barátjait is. Aztán időt kell még szánnia a hivatalos ügyei elintézésére. És persze az is jó lenne, ha maradna egy kis ideje saját magára és az egyedüllétre is…

 

A hazatérő fél a temérdek teendője közepette sokszor úgy látja, hogy bár ő keveset tud otthon lenni, de az egyéb feladatai ellenére ő az összes kimaradt szabadidejét a párjára szánja, aki ennek következtében elégedett lehet a status quo-val.

 

Távolság a szerelemben – az otthon várakozó fél nézőpontja

 

Az otthon lévő fél sincsen könnyű helyzetben. Igazán örül neki, hogy a párja végre hazatért és lehetőleg minél több időt szeretne vele eltölteni.

 

Azonban hamarosan rá kell jönnie arra, hogy ez sajnos nem megy. Délelőtt ugyanis a hazajövő félnek el kéne mennie a hivatalba, délután pedig a kocsit kellene elvinnie a szervizbe. Este pedig vendégségbe jönnek a rég nem látott családtagok, hiszen ennyi idő után nekik sem lehetett nemet mondani…

 

Így hát az otthon várakozó fél azt éli meg, hogy a hazatérő fél csak a „maradék-szabadidejében” szakít rá időt, egyébként meg egy csomó programot csinál magának és igazából nincsen ideje vele foglalkozni akkor sem, amikor itthon van.

 

Távolság a szerelemben: értjük a különbséget a két nézőpont között?

 

A hazatérő fél azt gondolja, hogy bár keveset tud hazajönni, és még otthon is rengeteg szinte kötelező feladata van, ennek ellenére az összes maradék szabadidejét a párjára szánja, akitől pedig ezért cserébe hálát vár el.

 

Az otthon lévő fél pedig úgy látja a dolgot, hogy bár a kedvese csak ritkán tud hazajönni, ennek ellenére akkor sem foglalkozik vele túl sokat, amikor itthon van, mert az ideje nagy részét a szinte kötelező feladatai elvégzésére szánja, nem pedig rá. És a maradék szabadidő, ami az otthon lévő félnek jut, sajnos sokszor kevésnek bizonyul.

 

Távolság a szerelemben és a tudatosság

 

Előnyös, ha a távkapcsolatban élők tisztában vannak a fentebb említett nézőpont-különbséggel, hiszen ennek hiányában könnyen tönkremehet a viszonyuk.

 

Azonban szerintem egy kis(?) tudatossággal könnyebben elviselhető a távolság a szerelemben. Én már csak tapasztalatból is ezt tudom mondani. 🙂

 

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök