Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, az emberek majd meghálálják nekünk azokat a dolgokat, amiket értük teszünk. Azt hisszük, hogy az ismerőseink előbb-utóbb észreveszik az érdemeinket, és akkor majd megjutalmaznak minket azért a sok dologért, amit értük csináltunk. Pedig sajnos előfordulhat, hogy ez a pillanat soha nem jön el…

 

Természetesen keserű az a perc, amikor ráébredünk arra, hogy a fáradozásaink valószínűleg soha nem fognak megtérülni. Az pedig még rosszabb, amikor ráadásként azzal szembesülünk, hogy az emberek nem hogy nem jutalmaznak meg minket a tetteinkért, hanem gyakran még azt várják, hogy még többet tegyünk értük. Hiszen ők azt tanulták meg, hogy tőlünk kapnak, ha kérnek…

 

Pont ezért fontos, hogy megjegyezzük azt a szabályt, hogy…

 

Az életben nem azt kapjuk, amit érdemlünk, hanem azt, amit megengedünk, hogy mások megcsináljanak velünk.

 

Fontos, hogy legyenek elvárásaink, és hogy határokat szabjunk másoknak. Magyarul ne azt várjuk, hogy az ismerőseink majd automatikusan meghálálják nekünk a fáradozásainkat – mert sok esetben ez eszükbe sem jut majd. Ehelyett támasszunk feléjük elvárásokat, és kérjük el tőlük azt, amit a saját szívességeinkért cserébe szeretnénk.

 

A másik fontos szabály az életben tehát az, hogy nem azt kapjuk, amit megérdemlünk, hanem azt, amit megszerzünk magunknak!

 

Nem elég adnunk, hanem kérnünk is kell, mert ha csak a sült galambot várjuk, akkor sajnos megeshet, hogy nem kapunk semmit. Már csak azért sem, mert az emberek tudattalanul folyamatosan azt tesztelik, hogy részükről mekkora az a legkisebb energiabefektetés, amit mi még hajlandóak vagyunk elviselni… És minek is adnának nekünk többet, ha mi ezt nem várjuk el tőlük..?

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök