Sokan annyira tartanak az elköteleződéstől, hogy tudattalanul (vagy rosszabb esetben tudatos módon…) csak olyan személyekkel jönnek össze, akikkel kapcsolatban eleve valamilyen kifogásolnivalójuk van – mégpedig olyasfajta, amiről tudják, hogy hosszú távon úgyis képtelenek lennének elviselni. Általában a kezdetektől fogva sejtik, hogy nem tudnak majd túllendülni a másikkal kapcsolatos problémájukon. 

 

Ez azért előnyös, mert hogyha a partner részéről esetleg felmerül a kapcsolat komolyodásának vágya, akkor a kalapból azonnal előhúzható egy olyan kifogás, amelyre hivatkozva azonnal le lehet építeni a másik felet vagy meg lehet vele szakítani a kapcsolatot.

 

Például van, aki eleve csak távol élő emberekkel jön össze, pedig tudja, hogy nem bírja a távkapcsolatot. Más olyan párt szerez, akinek a vallási nézetei eleve összeegyeztethetetlenek az övéivel. („Mi katolikusok vagyunk, úgyhogy sosem vinnék haza egy ateista nőt.”) Akadnak olyanok is, akik már a kezdetektől fogva tudják, hogy hosszú távon nem lesznek képesek elviselni a párjuk családját / barátait / állatait, mégis belemennek a kapcsolatba. („Már az elején láttam, hogy elviselhetetlen az anyja, és tudtam, hogy sosem akarnék magamnak ilyen anyóst!”)

 

Hogy ezek az emberek miért nem mondanak nemet egy eleve halálra ítéltetett párkapcsolatra? Többek között azért nem, mert „biztonságos” számukra egy olyan személlyel együtt lenni, akit úgysem lennének képesek életük párjául választani. Így aztán szabadon használhatják a másikat egészen addig, amíg ő fényt nem derít arra, hogy valójában igazán komoly partnerként sosem jöhetett számításba.

 

A kifogás szinte bármi lehet. A lényeg az, hogy egyfajta biztonsági szelepként funkcionáljon az igazán komoly érzelmek és az elköteleződés ellen.

 

A kifogás használata különösen kegyetlen tud lenni abban a helyzetben, ha az a kiválasztott ember „hibáin” nem lehet változtatni (például az előző kapcsolatából származó gyerekei, a magassága, az életkora vagy a származása esetében). („Jó Veled járni, de azt azért nem akarnám, hogy olyan olyan férjem legyen, aki 15 évvel idősebb nálam…”) Ilyenkor teljesen egyértelmű, hogy sosem szabadott volna hosszabb távú kapcsolatot kialakítani a másik féllel.

 

Vannak, akiknek látszólag teljesen triviális a kifogásuk a másik ellen. („Soha nem vennék feleségül fekete hajú nőt!”) De lássunk egy kicsit a színfalak mögé. Ezek az emberek valójában annyira félnek a mélyebb érzelmektől, hogy inkább válnak nevetségessé mások szemében, minthogy kitegyék magukat a lelki megsebződés veszélyének…

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök