Kedves Zsófi! Azért írok Neked, mert nem tudom, hogy szakítsak-e a párommal vagy sem. Hét hónapja vagyunk együtt. Sajnos az az igazság, hogy sosem voltam belé szerelmes, pedig tényleg próbáltam belezúgni. (…) Ez nagy kár, mert ő amúgy egy fantasztikus férfi, ezért csak nehezen tudnám elengedni. 🙁 Viszont már kezd rájönni arra, hogy velem valami nincsen rendben…Sokat panaszkodik arra, hogy hideg vagyok vele. (…) Üdv: Kinga 

 

Kedves Kinga!

 

Helyetted természetesen nem tudom eldönteni, hogy szakíts-e vagy sem. Őszintén szólva nincs is igazán jogom arra, hogy ezt megmondjam Neked. :O

 

Viszont azt el tudom mondani, hogy én mit tennék a Te helyedben.

 

Szerintem ebben a helyzetben a szakítás lenne a korrekt megoldás. Ha bő fél év alatt nem mélyültek el egy párkapcsolatban az érzelmek, akkor nagy valószínűséggel már nem is fognak.

 

Én a szakításkor „csak” annyit mondanék ennek a férfinak, hogy bár emberként nagyon szeretem őt, de a részemről sajnos már elmúlt a szerelem. Azt nem árulnám el Neki, hogy sosem szerettem igazán, mert a levél szerint Ő ennek a fájdalmát nem érdemli meg.

 

Persze biztosan nehezen tudnám magamat rávenni a szakításra, ha amúgy jól érezném magamat ezzel a férfival, de a rosszabb pillanatokban arra gondolnék, hogy részemről nagyon inkorrekt lenne, ha tovább pazarolnám az ő idejét.

 

Tudatosítanám magamban, hogy ő nem azt érdemli, hogy egy olyan nő mellett élje le az életét, aki szerelemmel sosem szerette őt. Azzal nyugtatnám magamat, hogy a szakítással végső soron jót tennék Vele, hiszen lehetőséget adnék Neki arra, hogy megtalálja azt a nőt, aki szerelmes lehetne belé.

 

És persze az is eszembe jutna, hogy a szakításból hosszabb távon én is profitálhatnék, hiszen én is elkezdhetném megkeresni azt a férfit, akit igazán tudnék szeretni.

 

Emlékeztetném magamat arra, hogy most, ennek a férfinak a párjaként valakinek a helyén állok – tehát valaki más elől elveszem a helyet.

 

És ez a férfi is valakinek a helyén áll – hiszen elveszi a helyét annak az embernek, aki valójában boldoggá tudna tenni engem.

 

Az én észrevételeim alapján a nők sajnos előbb-utóbb elszürkülnek az olyan kapcsolatokban, amelyekben sosem volt jelen a szerelem.

 

Általában a szexuális élettel is problémáik vannak, hiszen ez az az egyik olyan dolog, ami a párkapcsolatot megkülönbözteti a barátságtól. Azok a hölgyek általában nem szívesen nyílnak meg szexuális értelemben, akik csak a közeli jóbarátot látják a társukban. Ez pedig a férfi részéről érthető módon előbb-utóbb elégedetlenséghez vezet, mert „hidegnek” látja a nőt testi és lelki értelemben is.

 

Úgyhogy Kinga, ha én a Te helyedben lennék, akkor inkább véget vetnék ennek a kapcsolatnak, bármennyire fájna is a szakítás. 🙁 De természetesen Rád bízom, hogy hogyan döntesz, mert ez a Te életed, és Neked kell meghoznod a végső döntést.

 

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök