Kedves Zsófi! 3 éve élek házasságban, van egy kisfiúnk a férjemmel. Nagyon boldog vagyok, mert nemrégiben újra teherbe estem. (Imádok babázni!) Azonban a párom egyáltalán nem örül a második gyereknek… azt mondja, hogy már egy gyerek felnevelése is éppen elég nehéz.  Aggódik amiatt, hogy egy keresetből már nem tudja elég jól eltartani a kibővült családot, úgyhogy nem akarja megtartani a babát. Nem tudom, hogy mit csináljak, mert én meg biztosan meg szeretném szülni ezt a bébit… Szerintem a férjemnek nincs igaza, és csak kifogásokat keres. (…)

 

Kedves Olvasó!

 

Ez a helyzet tényleg nem túl szerencsés… de igazság szerint valahol mindkettőtök véleményét meg tudom érteni.

 

Bármilyen nehéz is, sajnos nem érdemes a férjeddel azon vitatkoznod, hogy ebben a szituációban „kinek van igaza”, hiszen a magatok módján mindkettőtöknek igaza van.

 

Neked abban van igazad, hogy a gyerekekkel való foglalkozás hatalmas örömforrás lehet egy ember életében. A férjednek meg abban van igaza, hogy a kicsik sok gonddal járnak, illetve hogy nem egyszerű egyedül eltartani egy négytagú családot.

 

Persze ez nem változtat azon, hogy boldog, várandós nőként nagyon rossz azzal szembesülni, hogy az apa nem akarja megtartani a kicsit. 🙁

 

Ennek ellenére arra kérlek, hogy – bármilyen nehéz is – próbáld meg elfogadni, hogy a férjed véleményének is van alapja. Nem kell vele egyetértened, csak ismerd el, hogy az ő érzéseinek is van jogosultságuk. Ne csupán „kifogásoknak” lásd az ő komoly ellenérveit, hiszen megvan az oka annak, hogy ő így érez az újbóli gyerekvállalással kapcsolatban.

 

Ugyanakkor mivel a gyermek Te testedben növekszik, ezért fizikai szinten Te fogod eldönteni, hogy megszülessen-e a második babátok. A leveledben azt írtad, hogy biztosan meg akarod tartani a kicsit akkor is, ha a férjed ezzel nem ért egyet.

 

Azt nem tudom, hogy ezt végül kibírja-e a kapcsolatotok, de ha együtt szeretnél Vele maradni, akkor nagyon(!) figyelj oda a gyerekvállalással kapcsolatos panaszaira. (Ha már a baba megtartására vonatkozóan úgysem az ő akarata érvényesült.)

 

Azt írtad, hogy a férjednek az a gondja, hogy szerinte nehéz a kicsik nevelése. Gondolkodj el azon, hogyan tudnád megkönnyíteni számára ezt a helyzetet! (Például családtagok, barátnők, bébiszitterek stb. bevonása a terheitek csökkentése érdekében.)

 

A másik probléma pedig pénzügyi jellegű volt. Érdemes számba vennetek, hogy milyen lehetőségeitek vannak a bevételeitek növelésére. Esetleg segíthetnél abban, hogy a férjed jobban fizető munkát találjon, vagy megígérhetnéd, hogy próbálsz magadnak valamilyen részmunkaidős állást találni, amint nagyobbak lesznek a gyerekek. Megegyezhetnétek abban is, hogy mikor mész vissza dolgozni, hogy ne kizárólag a férjedre háruljon a család eltartásának terhe.

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök