Mivel elsősorban (de nem kizárólag) nőkkel foglalkozok, ezért feltűnt már, sok hölgy hajlamos nagyon túlagyalni a párkapcsolati problémáit. Erről a gyakori jelenségről két cikket is írtam, aminek most az első részét teszem közzé.

 

Először is szeretném a túlagyalás jelenségét két kategóriára bontani: az első az az eset, amikor a túlagyalás azért jön létre, mert egy hölgy nagy valószínűséggel tudja a (számára kellemetlen) választ egy kérdésre, de mivel nehezére esik a valóság elfogadása, ezért úgy tér ki előle, hogy elkezd pörögni az adott dolgon – hiszen így nem kell teljesen tudomásul vennie a veszteséget.

 

Tipikus példája ennek az, amikor a hölgyek azután írnak nekem, miután egy férfi megmondta nekik, hogy nem akar tőlük semmit. Persze teljesen érthető, hogy nagyon nehéz elfogadni a visszautasítást, de sok hölgy a meggyászolás és az elengedés helyett sajnos inkább elkezdi túlagyalni a szituációt – és ezáltal próbál továbbra is ragaszkodni ahhoz a forgatókönyvhöz, ami neki jobban tetszene.

 

Az ilyen helyzetekből születnek azok a levelek, amelyben a nők arról érdeklődnek, hogy „dehát mire gondolhatott a férfi azzal, amikor azt mondta, hogy már nem akar tőlük semmit” vagy hogy „már jó ideje agyalnak rajta, de nem értik, hogy mire utalhatott a férfi azzal a mondattal, hogy már nem szeretne velük többet találkozni”. 🙁

 

Sajnos ezután sokszor továbbgyűrűzik ez a szituáció, hiszen a nők gyakran csak még többet kombinálnak és elemeznek, majd a férfi továbbra is elutasító magatartását látva sem állnak le, hanem még többet agyalnak azon, hogy vajon mit akar ez jelenteni… 🙁

 

Szóval igen… Vannak olyan esetek, amikor a túlkombinálás annak a kellemetlen igazságnak az elfedésére szolgál, amit az ember nem akar tudomásul venni. Mert amíg folyamatban van a szituáció túlagyalása, addig még (a hölgyek fejében) megvan az esélye annak, hogy lehet valamit tenni a helyzet megoldása érdekében és hogy nem kell véglegesen elkönyvelni a veszteséget. 🙁

 

De sajnos ez sokszor nem így van… A túlkombinálás sokszor csak meghosszabbítja a kellemetlen szituáció okozta szenvedést. Pont ezért nem érdemes hát túlagyalni semmit, hiszen az élet néha (fájóan) egyszerűbb, mint amilyennek látni akarjuk…

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök