Articles

„Az elhagyás mellett döntött, pedig én mindent megadtam Neki!”

elhagyasSzinte mindenki találkozott már olyan emberrel, aki arra panaszkodott, hogy a partnere annak ellenére határozott az elhagyás mellett, hogy ő mindent megadott neki.

 

Sajnos ebben a helyzetben szinte biztosra vehető, hogy a panaszkodó fél nem teljesen járt jó nyomon. A partnere elvárásairól alkotott elképzelései és a párja valós vágyai valószínűleg nem teljesen fedik egymást.

 

Érdemes elgondolkodni azon, hogy biztosan azt adta a párjának, amire neki TÉNYLEG szüksége volt..? Mert lehet, hogy a vélt és a valós elvárások között óriási szakadék tátongott.

 

Mondok egy példát. A férfiak körében gyakran akkor hangzik el a címben szereplő panasz, amikor arról beszélnek, hogy rengeteget dolgoztak, hogy a családjuknak elegendő pénze legyen. A párjuk mégis az elhagyás mellett döntött, mert hiába volt vagyonuk, úgy érezte, hogy a férfi érzelmileg nem foglalkozik vele eleget.

 

Ebben az esetben a férfi azt adta a nőnek, amire neki szerinte szüksége volt (pénz, jólét stb.). Ez sajnos nem cseng össze, amire a másiknak valójában szüksége lett volna (érzelmi biztonság). 🙁

 

Nézzünk egy fordított példát. A nőktől sokszor akkor hallható a fentebbi mondat, ha úgy érzik, hogy rengeteg időt fordítottak a háztartásra és a gyereknevelésre. Ám partnerük ennek ellenére mégis inkább az elhagyás mellett határozott, hiszen ő több figyelemre és együtt töltött időre vágyott volna.

 

Ebben a helyzetben a nő azt adta a férfinak, amire neki szerinte szüksége volt (tiszta otthon, jólnevelt gyerekek), nem pedig azt, amire a másiknak tényleg szüksége lett volna (törődés, szórakozás). 🙁

 

Felmerül a kérdés, hogyan lehet megelőzni az ilyen helyzeteket. Nos, azt hiszem, ide nem vezet királyi út. Rá kell kérdezni a másiknál, hogy mi az, amire ő TÉNYLEG vágyik. Így elkerülhetjük, hogy olyan elvárásait teljesítsük a másiknak, amik valójában nem is léteznek…

 

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

 

A kép forrása itt van.

Egy gyerekvállalás után fellépő férfi-női dinamika

gyerekvallalasMegfigyelted már, hogy sok párkapcsolat megy tönkre a gyerekvállalás utáni néhány évben?

 

Ennek természetesen rengetegféle oka lehet. Most egy olyan ördögi körre szeretném felhívni a figyelmedet, ami szerintem nagyon sok családban érhető tetten.

 

A gyerekvállalás után nagyon átalakulnak a férfi-női kapcsolatok, ami sok nehézséggel járhat.

 

Ahogy megfigyeltem, a hölgyek főleg arra kezdenek panaszkodni, hogy a párjuk nem segít nekik eleget a gyermek nevelésében, illetve a háztartás vezetésében. Ez a probléma általában tovább súlyosbodik, amikor a hölgyek visszamennek dolgozni és még több teher nyomja a vállukat.

 

Erre válaszul általában figyelem- és/vagy szexmegvonás következik a férfiaktól. (Egyes nőknél a túlterheltség miatti energiahiány, másoknál pedig a bosszú miatt.)

 

A férfiak pedig általában arra panaszkodnak a gyerekvállalás után, hogy a partnerük már egyre kevesebb időt szán rájuk. Sokuk kifogásolja a szex mennyiségének csökkenését vagy teljes megszűnését.

 

Ennek következtében az urak bizony nem (igazán) segítenek se a gyermeknevelésben, se a háztartás vezetésében… úgy vannak vele, hogy elég nekik a munka, ha az asszony meg úgysem nagyon törődik velük, akkor ők minek foglalkozzanak az ő szükségleteivel.

 

Energiahiány és/vagy bosszú miatt ők is megvonnak a hölgyektől valami olyan dolgot, amire hatalmas szükségük lenne.

 

És így kerülünk bele egy olyan ördögi körbe, ahol  a saját sérelmei miatt egyik fél sem akarja megadni a másiknak azt, amire valójában szüksége lenne… nagyon leegyszerűsítve a nők nem akarnak szexelni, mert a férfiak nem segítenek nekik, a férfiak pedig nem akarnak úgy szívességet tenni a nőknek, ha testileg és lelkileg elhanyagolják őket.

 

Nagyon-nagyon veszélyes a fentebb leírt férfi-női dinamika, hiszen sok esetben szakításhoz, illetve a családok felbomlásához vezet.

 

Példának azt hiszem elég, ha csak annyit írok, hogy már vannak olyan általános iskolai elsős osztályok, ahol az összes(!) 6-7 éves gyermeknek elváltak a szülei

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

Szakítás után mi történjen az ajándéktárgyakkal?

szakitasEgy szakítás szinte sosem könnyű, hiszen mindkét fél részéről fájdalommal jár a kapcsolat elengedése.

 

Ha valaki több ajándéktárgyat is kapott a volt párjától, akkor felmerül benne a kérdés, hogy mit kezdjen velük a végszó kimondását követően.

 

(Mivel az emberek a szakítás után egyfajta gyászfolyamaton mennek keresztül, ezért itt is alkalmazható az a technika, aminek a segítségével a gyászolók a hozzátartozójuk után maradt tárgyak sorsáról dönthetnek.)

 

Először is fejben össze kell gyűjteni, hogy milyen ajándéktárgyak maradtak a volt kedves után, majd 3 csoportba kell osztani őket.

 

Az 1. csoportba kerüljenek azok a tárgyak, amik emlékként mindenképpen maradhatnak és nem kell túladni rajtuk.

 

Az 2. csoportba azok a holmik tartoznak, amiknek biztosan menniük kell. (Lásd: továbbajándékozás, jótékonykodás, kidobás stb.)

 

A 3. csoportban pedig azok a tárgyak lesznek, amiknek a sorsáról egyelőre nem tud határozni a tulajdonosuk. Később érdemes megint elgondolkodni azon, hogy az ebben a csoportban lévő ajándéktárgyak az 1. vagy a 2. csoportba kerüljenek. Időről időre felül kell vizsgálni a képzeletbeli lista pontjait egészen addig, amíg azok teljesen el nem fogynak.

 

A szakítás után illendő visszaadni a volt kedvesnek a saját tulajdonát képező, személyes tárgyakat. Viszont a tőle kapott ajándékokat nem illik visszaadni! Természetesen tőle sem illendő visszakérni a neki adott meglepetéseket.

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

 

Nem teszünk meg a kapcsolatunkért minden tőlünk telhetőt, mert…

parkapcsolat elhagyas szakitasNem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a kapcsolatunkért, mert úgyis elhagynak

vs. 

Elhagynak azért, mert nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt a kapcsolatunkért

A csalódásainkat követően gyakran úgy vagyunk vele, hogy nem akarunk túl sok energiát áldozni az új párkapcsolatunk fenntartására, mert úgy érezzük, hogy nem éri meg az erőfeszítést a korábbi rossz tapasztalataink alapján. (Persze emellett azt is elvárjuk, hogy a korántsem 100%-os energiabefektetésünk mellett legyen 100%-os párkapcsolatunk, ami eleve lehetetlen.)

Ha azonban a védekezésünk miatt csak ímmel-ámmal járulunk hozzá a viszonyunk fenntartásához, akkor azt a másik biztosan észre fogja venni. És az is lehet, hogy végül azért hagy ott minket, mert elege lesz abból, hogy korántsem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a kapcsolatunkért a korábbi, tőle teljesen független csalódásaink miatt. Pedig ha elegendő energiát raktunk volna bele, akkor az is lehet, hogy egy igazi, elmenni egyáltalán nem akaró társat és egy gyümölcsöző párkapcsolatot nyertünk volna vele…