Sok olyan párkapcsolatot látunk manapság, ahol az egyik fél már nem szereti a másikat. (És nem egy olyan eset van, ahol soha nem is szerette.)

Inkább csak azért van együtt a másikkal, hogy

– ne legyen egyedül

– mert végülis elvan a másikkal

– mert még nem jött a “nagy Ő” – “ha nincs ló, jó a szamár is”-alapon jó addig a másik is

– mert nem kell egy üres lakásba hazamenni

– mert van kivel elmenni otthonról

– stb.

A fentebb említett estekben időtöltés-alapú párkapcsolatokról beszélünk, hiszen az egyik fél tényleg csak azért van együtt a másikkal, hogy legyen kivel elütnie az időt.

A lelke mélyén persze pontosan érzi, hogy nem helyes az, amit csinál, mivel csak kihasználja az őt őszintén szerető, másik felet.

Ez persze meghozza az eredményét, hiszen gyakran lehetünk tanúi annak, hogy az időtöltés-alapú párkapcsolat miatt érzett lelkiismeret-furdalás hatására a nem szerelmes fél akarva-akaratlanul is elszabotálja az életét, mintegy önmagát büntetvén ezzel.

 

Ha tetszett a cikk, akkor iratkozz fel az oldal hírlevelére!  Az erre való mezőt a jobb oldali sávban, fent találod. 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök