A munkám során sok olyan nővel találkozok, aki már régen tisztában van azzal, hogy szakítania kellene a párjával, de mégsem meri megtenni a végső lépést amiatt, mert fél a következményektől. Ez a cikk most Nekik szól.

 

Teljesen természetes, hogy a végső szót soha nem könnyű kimondani. Viszont azt azért sokkoló látni, hogy sokan emiatt évekig maradnak benne egy-egy olyan párkapcsolatban, ami már rég nem működőképes (és nincs is esély arra, hogy az legyen). 🙁

 

Viszont másrészt azért mindig akad néhány olyan ember, aki előbb-utóbb erőt vesz magán és végül mégiscsak búcsút int a rossz kapcsolatának.

 

Ezekben a hölgyekben amúgy az a közös, hogy utólag már szinte mindegyikük azt mondja, hogy visszanézve már nem is érti, hogy mit keresett ő olyan sokáig ebben a kapcsolatban. Rengetegen csodálkoznak rá arra, hogy hogyan voltak képesek eddig így élni. És bizony sokan vannak azok is, akik utólag már bánják, hogy ennyi időt pazaroltak el egy olyan kapcsolatra, amiről már régóta tudták, hogy reménytelen.

 

Igazság szerint a nők közül alapesetben csak kevesen bánják meg azokat a szakításokat, amikre alapos megfontolást követően kerítettek sor.  És hogy mi a tanulság ebből..? Az, hogy ha valaki már régóta tudja, hogy biztosan nincs remény a párkapcsolata megjavítására, akkor nem érdemes túl sokáig halogatnia a döntése közlését. Hogy miért..? Azért, mert utólag már valószínűleg azt sem fogja érteni, hogy hogy került ő egyáltalán abba a kapcsolatba…

 

 

Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök