Megcsalás után érdemes második esélyt adni?

megcsalasA megcsalás mindenkinek mást jelent. Van, aki már egy mosolyt is árulásnak tart, míg egyeseket az sem zavar, ha a párjuk egy másik emberrel kerül szoros testi vagy lelki kapcsolatba. Neked hol húzódnak a határaid?

 

És mit tehetsz abban az esetben, ha megcsalás történt a párod részéről, de Te ennek ellenére mégsem szeretnél vele szakítani és ő is Téged, illetve a kapcsolatotokat választaná?

 

Nos, azt ajánlom, hogy semmiképpen se békülj ki vele „csak úgy” alanyi jogon. Néhány bűnbánó mondat vagy egy-két hosszabb, tisztázó beszélgetés még nagyon kevés lesz a második esély megadásához.

 

Ha a párod nem teszi jóvá az árulását, de Te ennek ellenére mégis visszafogadod, akkor ezzel tulajdonképpen azt tanulja meg, hogy következmények nélkül megcsalhat, mert Te úgyis megbocsátasz neki.

 

Azt tanácsolom, hogy támassz neki igazán magas követelményeket, ha újra szeretnéd Vele kezdeni. Nézd meg, hogy teljesíti-e ezeket a kívánságokat és hogy megüti-e azt a szintet, amit Te meghatároztál neki. Ha igen, akkor lassan el lehet kezdeni a kibékülést azoknak a problémáknak a megoldásával, amik miatt a megcsalás bekövetkezett.

 

Legyél „kegyetlen”! Lássa rajtad, hogy ha nem teszi jóvá maradéktalanul a tettét, akkor végleg repülni fog. És legyen Benned hatalmas méltóság és tartás, hogy igazán kivívhasd a tiszteletét.

 

Ha nem érsz neki annyit, hogy teljesen jóvátegye a tettét, akkor ne békülj ki vele a megcsalás után, különben azt a következtetést fogja levonni, hogy Veled bármit megtehet, mert az árulása és a nemtörődömsége ellenére is ragaszkodsz hozzá.

 

És akkor lehet, hogy a „mindent lehet”-filozófia alapján legközelebb már nem csak egy emberrel fog megcsalni…

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

 

 

A kép forrása itt van.

 

 

Miért olyan jók a nős a férfiak a csajozásban?

nos ferfiakNem ritka, hogy a nős férfiak nem fejezik be a „vadászgatást” akkor sem, ha már megházasodtak és családot alapítottak.

 

Persze a hölgyek többsége nem szívesen kezd olyan férfival, akinek már van valakije. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy végül mégis sokan keverednek bele egy egyéjszakás kalandba vagy egy szeretői viszonyba.

 

De mégis mi lehet ennek az oka?

 

Nos, a nős férfiak nagyon vonzóak lehetnek a magabiztosságuknak köszönhetően és éppen ezért nehéz nekik ellenállni.

 

Igen ám, de honnan ered ez az önbizalom?

 

Többnyire onnan, hogy a nős férfiak rendelkeznek egy biztos ponttal az életükben – akit úgy hívnak, hogy feleség. Ha jó házasságban élnek, akkor ő egy olyan hátországot teremt, ahová a férfiak bármikor visszatérhetnek. Mindig lesz számukra egy olyan személy, akinek köszönhetően – jó esetben – feltöltődhetnek energiával. (Na persze rossz házasságok is léteznek, ezt ne felejtsük el. Ezekben nyilván csak szenvednek az urak.)

 

A jó házasságban élő, nős férfiak nagyon intenzíven képesek hódítani, hiszen tudják, hogy ők mindenképpen nyernek. Ha sikerrel járnak a csajozásban, akkor egyszerre több nőjük lesz, de ha nem jön össze nekik a dolog, akkor sem kell kétségbe esniük, hiszen otthon várja őket a feleségük.

 

A gond akkor van, ha a nejük rájön arra, hogy mi folyik a háta mögött és emiatt kilép a házasságból. Ilyenkor gyakran az figyelhető meg, hogy ezek a nős férfiak elveszítik a lábuk alól a talajt.

 

A csajozás során görcsösebbé válnak és már egyáltalán nem olyan magabiztos a kisugárzásuk. Nagyobb a tétje annak, hogy a csajozás során sikerül-e megszerezniük a kinézett nőt vagy sem, hiszen koppon maradhatnak. A hölgyek pedig érzik rajtuk a kétségbeesést és a megcsappant önbizalmat, ezért már nem szívesen választják ezeket a férfiakat.

 

Hát azt hiszem, így kell két szék közül a pad alá esni… : (

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

 

A kép forrása itt van.

Hogyan lehetsz partner, ha jelenleg szerető vagy?

Nehéz fába vágtad a fejszédet, ha szerető helyett inkább már partner szeretnél lenni. Nem lehetetlen a célod elérése, de tudd, hogy számtalan próbálkozás végződik kudarccal.

 

Ha meg szeretnéd változtatni a státuszodat, akkor először gondolkodj el azon, hogy Neked vajon tényleg kell a másik? Tényleg ér Ő Neked annyit, hogy beletegyél a kapcsolatotokba egy csomó energiát?

 

Ő vajon tényleg szeret Téged, vagy csak azt szereti, amit megteszel érte? Tényleg a szíve csücske vagy vagy “csupán” néhány hiányzó funkciót pótolsz a jelenlegi kapcsolatából?

 

Nem szeretnék moralizálni, de azt is gondold át, hogy mennyire jelent jó választást egy olyan ember, aki hazudozik a mostani párjának vagy titkolózik előtte? (Még akkor is, ha állítása szerint rossz a kapcsolatuk.)

 

Ha valakinek a szeretője lettél, azzal az a baj, hogy leértékelted saját magadat és nem kérted meg az “áradat”. Ez azt jelzi, hogy nincsen rendben az önbecsülésed. Dolgozz ezen és tedd magadat igazán értékes férfivá/nővé! Legyen egyfajta “királyos”/”királynős” tartásod és méltóságod!

 

Legyen arra gondod, hogy az illető lássa, hogy milyen remek emberré váltál! Mélyítsd a köztetek lévő érzelmi kapcsot. Nézz utána, hogy mire vágyik igazán egy férfi vagy egy nő a másik nemtől. Ne abból indulj ki, hogy Te mire vágysz, hiszen a két nem nagyon különböző mozgatórugókkal rendelkezik!

 

Azt tanácsolom, hogy kezdd el szépen lassan hozzászoktatni a szeretődet, hogy meg kell fizetnie az “áradat”. Támassz Neki fokozatosan egyre több követelményt Veled kapcsolatosan! Ez akár évek munkája is lehet és rengeteg türelem kell hozzá…

 

A folyamatban a végső elvárásod az legyen, hogy engedje el a régi kapcsolatát és válasszon Téged partner gyanánt. Mondd meg Neki higgadtan és kedvesen, hogy Te nagyon szereted Őt, azonban ha nem vállal fel Téged partnereként, akkor részedről vége van a szeretősdinek is, mert ez számodra már nagyon fájdalmas a dolog.

 

Lehet, hogy itt elkezd majd ködösíteni, ígérgetni és fogadkozni, de semmiképpen ne a szavaira figyelj, hanem a tetteire. A legtöbb ember sajnos tudja, hogy mit kell mondania annak érdekében, hogy Téged tovább hitegethessen. Ne feledd el, hogy Neki bizony nagyon kényelmes, hogy két férfija/nője van és várhatóan nehezen fog lemondani erről a helyzetről.

 

Bár vannak, akik azt állítják, hogy a férjükkel/feleségükkel már csupán formálisan élnek együtt és nincsen közöttük semmi, tudd, hogy ez az esetek nagy részében nem (teljesen) igaz.

 

Nem szabad áltatnod magad. A “nem tudom elhagyni a mostani páromat a gyerekek/a hitel/a közös vagyon miatt” tulajdonképpen nagy vonalakban azt jelenti, hogynem érsz nekem annyit, hogy elhagyjam a mostani párom még a gyerekek/a hitel/a közös vagyon” ellenére is”. 🙁

 

A szakemberek szerint nagyjából fél évnél van az a határ, amit követően már kevesen döntenek úgy, hogy hátrahagyják a partnerüket a szerető javára. (Persze nyilván vannak kivételek.)

 

Nos, a kivitelezés szinte sosem könnyű, de volt már olyan a történelem során, hogy párcsere történt. Azonban áltatni sem szeretnélek: sajnos nagyon sok esetben a szerető húzza a rövidebbet a történetben.

 

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

 

A kép forrása itt van.

Miért olyan nehéz az önvád elengedése egy párkapcsolati kudarc után?

onvadA nők különösen hajlamosak önmagukat hibáztatni abban az esetben, ha zátonyra futott a kapcsolatuk.

 

Most nem azt szeretném boncolgatni, hogy mennyire jogos vagy nem jogos az önvád egy-egy kudarc után. (Szerintem ez amúgy is nagyon szubjektív.)

 

A cikkben inkább arra szeretnék választ adni, hogy sokaknak miért esik annyira nehezükre felhagyni önmaguk jogos vagy jogtalan hibáztatásával.

 

Az ok a következő. Ha valaki úgy gondolja, hogy tett valami helytelent, és a párkapcsolata ennek következtében esett szét, akkor úgy érzi, hogy az ő kezében van a kontroll. Vagyis az ő viselkedésén múlt az, hogy ez a partnerség milyen irányba kanyarodott.

 

És mivel az ő kezében volt az ellenőrzés, vagyis ő irányított, ezért az övé a felelősség is… Tehát jogos, ha önmagát hibáztatja a kudarc miatt.

 

Ha viszont az illető felhagyna önmaga hibáztatásával, akkor az egyben azt jelentené, hogy valahol a szituáció feletti kontrollt is elengedné.

 

Ez bizony nagyon ijesztő lehet, hiszen arra döbbenti rá az embert, hogy valahol bizony totálisan a külső körülményekre van utalva… Tehát nem az ő hibája volt az, ami történt, hanem csak egyszerűen megtörtént és kész. Lehet, hogy tőle teljesen függetlenül.

 

Ijesztő arra gondolni, hogy mindegy, hogy mit tesz, mert lehet, hogy a partnere ettől még ugyanúgy megalázhatja / megcsalhatja / elhagyhatja / becsaphatja… Efölött nincsen kontrollja.

 

Az önhibáztatás és az önvád csak annak az illúziónak a fenntartására szolgál, hogy mégiscsak tett valamit, amivel magára hozhatta a bajt.

 

Kevésbé félelmetes ennek az illetőnek arra gondolnia, hogy ő tett valamit, ami miatt a partnere rosszul bánt vele… Nem pedig az történt, hogy semmi rosszat nem csinált, de a párja ennek ellenére megalázta, és bizony ő nem bír semmilyen befolyással a partnere tetteire.

 

Itt egy példa a könnyebb érthetőség érdekében. Tegyük fel, hogy a partnered megcsalt. Ennek következtében Te hibáztatod magadat amiatt, hogy biztos azért történt ez az egész, mert Te nem figyeltél rá eléggé… Ennek az önvádnak az az előnye, hogy azt érzed, hogy a Te kezedben van a kontroll, hiszen a Te viselkedéseden múlt, hogy megcsalt-e vagy sem.

Ha azonban elengednéd önmagad hibáztatását, az  félelmetes lenne, hiszen akkor kénytelen lennél elfogadni, hogy bizony a Te viselkedésedtől függetlenül is félreléphetett a párod. Ez pedig azt jelenti, hogy semmilyen garancia nincsen rá, hogy ez  nem fog újra megtörténni… Akármit is teszel, bizonyos szempontból ki vagy neki szolgáltatva, hiszen szabad akarattal rendelkezik, és ha meg akar csalni, akkor a viselkedésedtől függetlenül is félreléphet.

 

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

A szerető pótolja a párkapcsolatból hiányzó funkciókat

szeretokKépzeljünk el egy olyan kapcsolatot, ahonnan hiányzik valami lényeges. Mondjuk az izgalom. A szex. A kommunikáció. A dicséret. Vagy éppen a tisztelet…

Ilyenkor gyakran jön a képbe egy olyan szerető, aki meg tudja adni az egyik félnek a számára hiányzó minőséget. Így végre elmúlik a párkapcsolatban tapasztalható hiány az egyik partner szempontjából.

Én hiszek abban, hogy ha egy fontos minőség hiányzik egy párkapcsolatból, akkor előbb-utóbb úgyis felbukkan egy olyan személy, aki képes pótolni az adott funkciót.

És sajnos sokkal nehezebb lesz ellenállni a szerető jelentette csábításnak, ha az egyik (vagy mindkét) fél nem boldog a kapcsolatában…

Tombor Zsófia / Lélekgyöngyök

Iratozz fel a hírlevélre, ha tetszett a cikk! 🙂

A megcsaláshoz vezető, apró lépések sorozata

megcsalas felrelepes elkerulese Félrelépés vagy megcsalás esetében sokan azzal mentegetik magukat, hogy “csak belesodródtak a szituációba”, hogy “hirtelen felindulásból történtek meg a dolgok” vagy hogy “nem gondolták komolyan, csak egyszerűen így alakult”.

Sajnos ez valahol a felelősség elhárításáról szól…mintha lett volna valami külső erő, ami így rendezte volna a dolgokat, nem pedig egy ember önálló választásain keresztül vezetett volna az út a félrelépésig.

A megcsaláshoz vezető ösvény általában mikrodöntések sorozatából áll.

A félrelépést elkövető fél azzal védekezhet, hogy kezdetben Ő csak viszonzott egy mosolyt. Csak flörtölt egy kicsit. Meg néha üzengetett a Messengeren. Aztán egyre intenzívebbé vált a kommunikáció. Elment egy-két randira, hiszen az még nem számít olyan nagy bűnnek. Ivott egy keveset, majd felment a másik lakására. Ott pedig magától értetődő módon megtörtént, ami megtörténhetett… olyan gyorsan és váratlanul, a pillanat hevében.

Pedig az az igazság, hogy valószínűleg már a kezdetektől fogva érezte, hogy rálépett a megcsaláshoz vezető útra, csak a felelősségét elhárítva mindig felmentette magát.

És mi a tanulság? A mai világban tényleg nem egyszerű megelőzni a félrelépést, hiszen nagyon erős lehet a kísértés. Ha valaki egyszer elindult az elcsábulás felé vezető lejtőn, akkor a idő múlásával egyre nehezebb lesz visszafordulnia.

De tudatosan meghozott döntésekkel lehetséges.

Tehát, a példában szereplő személynek már az elején úgy kellett volna határoznia, hogy nem viszonozza azt a kétértelmű mosolyt. Majd kitérhetett volna az egyre intenzívebbé váló flörtölgetés és az üzengetés elől. A randimeghívásra, illetve a bélyeggyűjtemény-nézegetésre is nyugodtan mondhatott volna nemet. És érdekes, még akár a világ legvonzóbb emberét is elutasíthatta volna, ha igazán úgy akarta volna…