Az egymás mellett elbeszélés művészete

az-egymás-mellett-elbeszélés-művészete


A mai írásomban egy olyan jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, aminek a létezéséről sokan nem is tudnak, pedig hosszabb távon akár komoly zavarokat is okozhat a kapcsolatokban…

 

A probléma illusztrálásához nézzünk meg egy teljesen hétköznapi párbeszédet:

 

– Szia! Képzeld, ma nagyon rossz napom volt…

– Szia! Nekem is! Alig tudtam elszabadulni a hivatalból, aztán meg még vásárolni is el kellett mennem.

– Nekem is muszáj volt elugranom a boltba… De legalább végre megvettem azt a könyvet, amit korábban kinéztem magamnak.

– Az jó! Az én munkatársam is pont ma mondta, hogy vásárolt magának egy csomó könyvet. Alig győzi elolvasni

őket. (…)

 

Na de mi a baj ezzel a rövidke párbeszéddel? Az, hogy a felek gyakorlatilag folyamatosan elbeszélnek egymás mellett. Mind a ketten csak a saját nótájukat fújják, és érdemben nem igazán reagálnak arra, amit a másik mond, hanem inkább rögtön önmagukról vagy az egyik ismerősükről kezdenek el beszélni. Még akkor sem csillan fel az igazi érdeklődésük szikrája, amikor a másik fél éppen a fájdalmas élményeiről mesél.

 

És hogy ez miért probléma? Azért, mert így az emberek a meg nem értettség miatt mindig rossz szájízzel fogják befejezni ezeket a beszélgetéseket. Mert oké, végülis meghallgatták őket, de a másik valójában nem nagyon törődött a problémáikkal, hanem csak arra használta a feldobott témákat, hogy a saját élményeiről kezdjen el csevegni. És így az lett a vége az egésznek, hogy a felek csupán elbeszéltek egymás mellett.

 

Persze mondhatnád, hogy jó, de akkor hogy kellett volna helyesen reagálniuk a partnereknek..? Szerintem körülbelül így kellett volna kinéznie a beszélgetésnek:

 

– Szia! Képzeld, ha nagyon rossz napom volt…

– Óh, nagyon sajnálom..! Mi történt?

– Eléggé elhúzódott egy megbeszélésem. Aztán még gyorsan el kellett rohannom a boltba zárás előtt. De legalább végre megvettem azt a könyvet, amit korábban kinéztem magamnak.

– Dühítő, hogy már megint túlóráznod kellett. De örülök, hogy legalább sikerült elintézned a bevásárlást a zárás előtt. Pontosan melyik könyvet vetted meg?

– Azt, amelyik a búvárkodásról szól. Majd nemsokára bele is kezdek… Veled amúgy mi újság?

– Nekem sem volt túl jó napom. Alig tudtam elszabadulni a hivatalból. Aztán még nekem is el kellett ugranom vásárolni.

– Értem, akkor ezek szerint Neked is egy kicsit stresszes napod volt. De legalább minden rendben volt a munkahelyeden?

– Igen, ma végre beszélgettem egy kicsit az egyik munkatársammal. Mesélte, hogy ő is vett egy csomó könyvet és alig győzi elolvasni őket. (…)

 

Ez a beszélgetés egy kicsit kellemesebb volt, nem? 🙂 Persze sokkal megerőltetőbb így kommunikálni valakivel, és nehéz megállni, hogy az ember ne kezdjen el rögtön a saját élményeiről beszélni, hiszen a mai korban ez szinte már természetesnek számít. De ennek ellenére érdemes tudatosan odafigyelni arra, hogy az ember érdemben reagáljon a másik mondandójára, mert így sokkal élvezetesebbek lehetnek a beszélgetések és boldogabbá válhatnak a kapcsolatok.

 

Neked is a fentiekhez hasonló problémád van, vagy egyéb szerelmi jellegű dologban akadtál el..? Ebben az esetben segítséget nyújthat Neked az online párkapcsolati coaching, az online párkapcsolati tanácsadás vagy a párkapcsolati tanácsadás e-mailben. Keress meg bizalommal! 🙂

 
 

Tombor-Zsofia-Lelekgyongyok
Tombor Zsófia /
Lélekgyöngyök